„Felnőttként nehéz lehet elképzelni, hogy egy gyerek is lehet depressziós. A statisztikák szerint az óvodások is lehetnek érintettek. Iskoláskorban a fiatalok 2,5 százaléka, serdülőkorban pedig 4,7 és 6 százalék között van azok száma, akik diagnózist kapnak” – mondta Jánosi Mónika, a Fejlesztő Palota vezetője. A betegség kialakulásában közrejátszhatnak bizonyos genetikai tényezők, hiszen a hajlam örökölhető.

 A genetikai tényezők mellett a személyes környezet hatásai is sokat nyomnak a latban. „Közvetlen kiváltó ok lehet a gyerek életében bekövetkezett nagyobb horderejű változás. Depresszióhoz vezethet tehát egy váratlan költözés, egy családtag halála, a szülők válása, de akár az is, ha a gyerek új közösségbe kerül. Emellett összetettebb háttértényezők is szerepet játszhatnak. Ha túlzott elvárások vannak a gyerekkel szemben vagy vasszigorral nevelik, az ugyanúgy depresszióhoz vezethet, mint az, ha nem jön ki jól a kortársakkal” – jegyezte meg. Hozzátette: „a kicsik esetében a betegség tünetei nagymértékben eltérhetnek a felnőttkori depresszió közismert megnyilvánulási formáitól. Ha azonban alaposan megfigyeljük a gyerek játszási, evési és alvási szokásait, időben felfedezhetjük a jeleket.”

Az egyik legjellegzetesebb, ha a gyerek magatartásában, illetve kedélyállapotában hirtelen változás következik be. Többnyire csak a legalább két hétig tartó negatív eltérés utal bajra. Akkor érdemes gyanakodni, ha az alapvetően kiegyensúlyozott gyerek egyszerre sértődéssel, bezárkózással reagál minden közeledésre, és különösebb ok nélkül kerüli a számára kedves embereket. A másik leggyakoribb tünet, hogy elveszti az örömérzés képességét. „Korábbi kedvenc játékait, könyveit és legközelebbi hozzátartozóit is érdektelenül kezeli a depressziós gyermek. Mindezek mellett lassabb a reakcióidő, szorongásos roham és ingerlékenység is felléphet, súlyosabb esetekben pedig jellemző, hogy a gyerek feleslegesnek érzi magát, vagy ok nélkül bűntudat gyötri.”

Továbbá részletezte: „néha kényszerbetegségre utaló tünetek is előfordulnak. A depresszió elsősorban lelki tünetek formájában nyilvánul meg, azonban visszatérő fizikai panaszokat is okoz, melyek hátterében szervi eltérés nem mutatható ki. Ezek közül a fej- és a hasfájás a legjellemzőbb. Emellett gyakori a szédülés, a hányinger, illetve a tenyér izzadása.” Azt is nyomatékosította, hogy a depresszióra utalhat a megváltozott étvágy, illetve alvás­igény, pozitív és negatív irányban egyaránt. „A kezeletlen depresszió kamaszkorban bipoláris formát ölthet, illetve szélsőséges esetben öngyilkossághoz vezethet, ezért gyanú esetén mielőbb forduljunk gyermekorvoshoz vagy gyermekpszichiáterhez. A kedélybetegség kis korban is gyógyítható, ám ehhez segítséget kell kapnia a gyereknek!” – hívta fel a figyelmet a szakember.